Azt gondolhatnánk, hogy a szaporítóképletek (magokat) egyszerűen megvásárolják, és elszórják. De ez nem így van, hiszen vadvirágmagokat kereskedelmi forgalomban nagy tételben nem igazán lehet kapni.
De mi történik akkor?
A vadvirágmagokat begyűjtik. A magszedés kis tételben történhet egy-egy vadvirágos réten történő séta során. Megfelelő időben bárki szedhet vadvirágmagokat, és ültetheti el a saját kertjében. Nagy területek telepítésénél persze picit máshogy történik a dolog, ilyenkor mivel nagy mennyiségre van szükség, úgynevezett parcella-kombájn segítségével történik a maggyűjtés.
Arra kifejezetten figyelni kell, hogy mindig egészséges növényektől történjen a gyűjtés, a lehető legszebb példányokról, hiszen azok saját tulajdonságait örökítik át. Nagy tételes magszedésnél természetesen nem egyesével történik a virágok értékelése, hanem olyan területen történik a begyűjtés, ahol az adottságok az egész állományra megfelelőek. Ez nem mindig összefüggő terület, gyakran már csak a mezsgyékre szorul ez az állomány.
A másik fontos, hogy teljesen beérett magokat szabad szedni, ez minden virágnál máskor van, általában a virágzás után nem sokkal. Az érési idő ismeretén túl úgy határozhatjuk meg, hogy érett-e a mag, hogy ilyenkor már megszáradtak a magtokok és a levelek is, illetve ha megrázásra kerül a növény, akkor hallani, hogy zörög a mag a magtokban, vagy széthullanak a magok. Maga a kaszálék is felhasználható a magvetéshez. Ilyenkor nagy zsákokban kerül a célterületre, majd ott elterítik.
A szaporítóképletek begyűjtése egy nagyon fontos feladat, ami nem egyszerű, hiszen egyre kevesebb a természetes, viszonylag háborítatlan terület. Ezért is fontos, hogy minél több „városi zöld” kerüljön létrehozásra, mely a paradigmaváltás eredményeképpen a természetvédelem színterévé fog válni.
